A magyar legenda 

NIMROD fejedelemröl és leszármazottairol sok monda szól,de talán a legszebb a csodaszarvas legendája.Nimrod hires fejedelem volt , napkeleten élt. Nagyon szerette a vadászatot, értette is, kora reggeltöl késő estig barangolt erdön mezőn, s lóhátrol (!) lötte le nyilaival a vadakat  és a repülö madarakat.
Volt Nimrodnak két fia, Hunor és Magor.  Ezek is igen szerettek vadászni,s az öreg Nimrod szeme gyönyörüséggel pihent meg rajtuk: apja fia volt mind a kettő.Egyszer - igy szól a monda - napkeltékor fölkerekedtek ,velük 50-50 legény és elindultak nyugat felé.Rengeteg erdökön, végtelen rónaságokon vitte vadászkedvük,s egyszerre csak azon vettek észre magukat,hogy rég túl járnak az országuk határan.
Haj, de szép földre találtak! S mennyi vadra! A sürü, rengeteg erdökben, a végtelen ronaságokon bölénybika, szarvas,öz s minden féle vad annyi, de annyi volt,hogy nem gyözte belépni a szem.
Amig gyönyörködött a szemük,egyszerre csak egy szarvas ugrott fel elöttük.De micsoda szarvas! Ilyen csodaszép allatot meg nem látott emberi szem!

Üldözöbe vették a csodaszép állatot, az meg mint a szélvész szaladt hegyeken, völgyeken át. Hol eltünt az állat, hol felbukkant ismét, de nem hagyta magat befogni. Csalta , csalogatta a vitézeket, de meg nem foghatták. Mire eltünt egy ingoványban, a csapat olyan gyönyörü földre érkezett, amilyent még nem láttak. Erdök,folyóvizek,buja fü, illatos virágok, terebélyes fák kináltak pompás gyümölcsüket, enyhe árnyékukat.A vizeknek szinen kis és nagyhalak ezrei uszkáltak s játszadoztak a nap véröfenyében.
Mig a vitézek mentek tovabb, kalandoztak szerteszéjjel,szivük, lelkük megtelt gyönyörüséggel.
S hogy rövidre fogjam a monda-meséjét, ott maradtak, gyönyörü lányokat találtak maguknak, megházasodtak, gyermekeik születtek.S hogy igy sokasodtak, gyarapodtak, az idök során,Hunor és Magor nemzetségének szük lett a hely e csodaszép vidéken,tovább kellett vándorolniok, hogy  Hunor  nemzetsége, a  hunok és  Magore, a magyarok új hazát találjanak maguknak.
Hogy merre, hova jutottak a népvándorlás során, már tudjuk.